Elon Musk nem éppen szerény terveiről ismert. Mostanában monstre műholdflottája, a Starlink szerepel sokat a hírekben. De mi ez az egész és miért csinálja az űrcowboy?

Az űrbeli távközlés/telekommunikáció kezdeteit a gyakorlatias amerikaiak már 60 évvel ezelőtt pedzegették: például 1960-ban az Echo-1 névre keresztelt "lufival", a Telstar 1962-ben pedig a brit és az amerikai slágerlistákat is meghódította a Tornados örökzöldjével. (A kezdetekről nemrég írt egy érdekes összefoglalót Almár Iván).

Az Echo-1 egy harminc méter átmérőjű mylar gömb volt, amelyet egy nagyon vékony alumínium réteggel vontak be.

A telekommunikációs műholdak gyorsan fejlődtek. Az első geostacionárius - azaz a Földdel "együtt forgó" - pályán működő műhold a Syncom 3 volt, amely már az 1964-es tokiói olimpiát közvetítette az Egyesült Államokba.

Az 1980-as években Luxemburg is felismerte a földfelszín felett 36 ezer kilométeres magasságban keringő, a Földön egy adott pontból mozdulatlannak látszó eszközökben rejlő üzleti potenciált - tv és rádióadások szórásához. Miután a műsorszóráshoz szükséges frekvenciákat és a geostacionárius pályán a szükséges helyeket biztosították - igen, az Egyenlítő feletti 360 fokos körön elhelyezhető eszközök ill. a "helyek" száma is korlátozott, ez is egy erőforrás! -, létrehozták a Société Européenne des Satellites (SES) nevű céget, amely időközben több, mint hetven telekommunikációs műholdat üzemeltet, és 2018-ban világszerte több mint 355 millió háztartásnak nyújtott szolgáltatást. (Luxemburg ma is úttörő szerepet vállal a világűrben, az űrbéli erőforrások felderítésének és kiaknázásának egyik élharcosa: erről többször is lesz szó itt a blogon.)

De a geostacionárius pályán dolgozó műholdaknak is van hátrányuk: egyedül nem tudnak globális, az egész földfelszínt elérő lefedettséget biztosítani. Erre a feladatra alacsony (160 - 2000 km közötti, LEO azaz Low Earth Orbit)) vagy közepes (MEO, Medium Earth Orbit, 2000 - 36000 km közötti) magasságú Föld körüli pályán keringő műholdflották a legalkalmasabbak.

Az egyik ilyen, üzleti alapon működő flotta az Iridium rendszer. Nevét onnan kapta, hogy a koncepciót kidolgozó Motorola cég mérnökei úgy számoltak, egy 77 egységből álló, 780 km magasságban, tehát alacsony Föld körüli pályán keringő flotta biztosítani tudja a globális lefedettséget - azaz bárhol, bármikor is legyünk a Földön, mindig láthatunk legalább egy Iridium műholdat, amivel kapcsolatba léphetünk. Az iridium nevű kémia elem neve persze jól hangzik, a Mengyelejev-féle  periódusos rendszerben a rendszáma pedig éppen 77 :-)

Az első generációs Iridium műholdak látványos felvillanásokat produkáltak, egy ilyen budapesti "Iridium-fler" látható a mellékelt képen.

De itt az ideje, hogy visszatérjünk Elon Muskhoz és a Starlink projekthez. Musk 5 évvel ezelőtt, 2015. január 16-án jelentette be, hogy egy mintegy négyezres műholdflottát tervez alacsony Föld körüli pályára állítani, amely 2020-ban megkezdheti globális telekommunikációs szolgáltatását. Elon már akkor sem volt egyedül: két nappal korábban jött a hír, hogy a OneWeb nevű cég 650 egységre tervezett flottája jelentős befektetőket vonzott be.

Musk projektje később a Starlink nevet kapta, és meg is nőtt egy kicsit: a mai tervek már több, mint tízezer műholdról szólnak. Közben úgy tűnik, minden a 2015-ös tervek szerint halad: 240 egység már a fejünk felett kering (az első 60 tavaly indult útnak;a címlapképen a negyedik hatvanas csomag január 29-i indulása látható egy Falcon 9-esen), és nemsokára jönnek a következő startok - kéthetente. Mindeközben a konkurencia sem tétlenkedik: a OneWeb első 34 műholdja Bajkonurból állt pályára február 6-án.

De még a világűrben sincs ingyen ebéd, A rengeteg tervezett műhold két komoly gondot is okozhat. Az egyik probléma a csillagászokat bőszítette fel: a sok Starlink szonda látványos "libasorban" vonulása szerintük komoly veszélyt jelent a megfigyelésekre és akadályozza a tudományos munkát. Van benne valami:

A Starlink második hatvanas csomagja átvonul a Cerro Tololo Obszervatórium (Chile) egén.

A másik gond az űrszemét: itt most csak annyit mondok erről, hogy a nagy flották megjelenése előtt mintegy 2000 aktív műholdról beszéltünk. Most csak a Starlink projekt több, mint tízezer egységről szól (de többen is készülnek sok-sok műholddal), ezzel az ütközések száma jelentősen növekedhet. Hogy ez valós probléma, azt éppen egy Iridium műhold ütközése egy már nem működő orosz műholddal illusztrálta.

Hogy a csillagászoknak átok lesz-e a Starlink és társai, még nem tudjuk. A jelek nem feltétlenül biztatóak, de meglátjuk. Űrszemétileg is.

Áldást meg minimum Musk remél a nagy bizniszből, amit a globális internetszolgáltatás hozhat. Kell is a pénz, hiszen Elon a Marsra akar menni. És már 2015-ben megmondta, hogy ehhez miért kell a Starlink:

"Hosszú távon gondolkodva, mi kell ahhoz, hogy egy várost építsünk a Marson? Nos, egyvalami biztos: egy csomó pénz. Szóval kellenek olyan dolgok, amikből sok pénzt lehet csinálni."