2020. április 6-án Donald Trump elnöki rendeletben erősítette meg Amerika szándékát az űrbéli, és különösen a Holdon található ásványi kincsek szabad felhasználásáról. Az amerikaiak most ismét rálépnek a gázra, és a hold- ill. űrbányászat nemzetközi jogi keretének megteremtéséhez keresnek partnereket - utalva a NASA ambiciózus holdi terveire - az "Artemis Egyezmény" javaslataival. Első körben persze nem mindenki jöhet szóba - Oroszország például biztosan nem lesz az első tárgyalópartnerek között.
Az űrbéli erőforrások hasznosítása körüli vita nem újkeletű: bár a hidegháború ideje alatt, 1967-ben megszületett Világűregyezmény (Outer Space Treaty) kizárja a területfoglalás azaz gyarmatosítás lehetőségét: "A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.", lényegében nem foglalkozik a kereskedelmi hasznosítás témájával - ami abban az időben nem volt releváns.
A Hold-egyezmény megpróbálta ezt a kérdést is rendezni, de az 1984-ben hatályba lépett szerződést csak nagyon kevés ország ratifikálta, és egyetlen sem az "űrnagyhatalmak" közül. Az egyezmény azért is ütközött nagy ellenállásba - leginkább amerikai oldalról -, mert a világűrben megtalálható erőforrásokat az emberiség közös örökségének tekinti, és lényegében ellehetetleníti kereskedelmi hasznosításukat.
Időközben viszont a holdi erőforrások feltérképezése és kiaknázása elérhető közelségbe került, amihez nagyban hozzájárult a magángazdaság megnövekedett szerepe az űrtevékenységben - a 360-400 milliárdra becsült éves piacnak csak mintegy negyed részét teszi ki az űrügynökségek költségvetése. A Hold is egyre inkább ismét fókuszba kerül, és a tervekben mindenhol hangsúlyozzák az ún. ISRU-elvet, azaz a helyszínen megtalálható erőforrások felhasználását. (ISRU: In Situ Resource Utilization).
A Holdon jelenleg az ISRU lehetőségek első számú jelöltje a víz - pontosabban a vízjég -, amelyből nyilván a jövőbeli Hold-telepesek vízellátását lehetne biztosítani, de még fontosabb, hogy rakéta üzemanyagként is szolgálna, hiszen elektrolízissel hidrogént és oxigént tudunk belőle előállítani. (Angolul tudóknak itt van egy szép NASA összefoglaló a lehetőségekről és tervekről.)
És máris megérkeztünk a piaci lehetőségekhez: amennyiben létrejön egy megfelelő jogi környezet, a magántőke kész lesz részt venni az űrtevékenység egy új gazdasági szegmensének megteremtésében, elsőként a ciszlunáris térben.
Amerika már 2015-ben, az Obama adminisztráció egyik utolsó döntéseként megalkotta a "Kereskedelmi űrindítási versenyképességi" törvényt (CSLCA, Commercial Space Launch Competetiveness Act), amelyben - értelmezésük szerint összhangban az 1967-es Világűregyezménnyel - pongyolán fogalmazva bányászati jogot biztosít amerikai cégeknek. Amerikát 2017-ben Luxemburg, majd idén az Egyesült Arab Emirátusok is követte egy hasonló jogi rendszer megalkotásával.
Erre erősített rá Trump áprilisi rendelete, amely szerint "... az amerikaiaknak jogot kell biztosítani arra, hogy a vonatkozó törvénnyel összhangban kereskedelmi alapon feltárják, kitermeljék és hasznosítsák a világűrben található erőforrásokat. A világűr az emberi tevékenység jogilag és fizikailag egységes tere, amelyet az Egyesült Államok nem tekint közjónak (global commons). Ennek megfelelően az Egyesült Államoknak azt a stratégiát kell követnie, hogy ösztönözze a nemzetközi támogatást” (Az idézet fordítása Both Előd Űrvilágon megjelent cikkéből van.)
A rendelet sok vitát generált, pro és kontra érvelések sora jelent meg erről. A negatív értékelések között ott van például a kanadai Outer Space Insitute nyílt levele, amelyben elítélik az amerikaiak unilaterális álláspontját, és bilaterális egyezmények helyett egy multilaterális egyezmény megalkotása mellett törnek lándzsát.
A vita érthető: sok pénzről lehet szó a Holdon. Egy, a luxemburgi űrügynökség által jegyzett tanulmány 73 milliárd eurós piaccal számol a következő mintegy 25 évben.
A Reuters értesülése szerint a Trump adminisztráció újabb lépést tervez, hogy nemzetközi szinten szerezzen támogatást a holdbányászat privatizációjának. Az "Artemis Accords" ("Artemis egyezmények") tervezet szerint az amerikaiak továbbra is bilaterális egyezmények során keresik a támogatást holdi terveikhez, bár a tervezetet ismerő források szerint a bányászat nemzetközi jogi szabályozása is terítéken van.
Kai-Uwe Schrogl, a Nemzetközi Világűrjogi Intézet elnöke szerint is meg kell őrizni a közkincs azon értelmezését, hogy ne az érkezési sorrend legyen meghatározó az űrbéli erőforrások kiaknázásánál. Olyan, nemzetközileg elfogadott szabályozásra van szükség, amely felelős, fenntartható hasznosítást biztosít mindenkinek, és a később bekapcsolódó szereplőknek is ugyanolyan lehetőségeket ad, mint a pioníroknak.
A Reuters értesülései szerint az amerikai diplomácia hamarosan felveszi a kapcsolatot azokkal az országokkal, amelyek hasonlóan gondolkodnak - Luxemburg, Japán, Egyesült Arab Emirátusok, de Kanada is szóba került -, hogy megnyerje támogatásukat későbbi, széles körű egyeztetésekhez.
Oroszország viszont biztosan nem lesz ott az első körben, ugyanis a Pentagon egyre növekvő ellenérzéssel figyeli Moszkva műhold-manővereit, amelyek amerikai kémműholdak megfigyelésére irányulnak. Kínáról sem esik szó egyelőre.
-------
Címlapkép: NASA
