Donald Trump április 6-án kiadott elnöki rendelete nyomán élénk vita bontakozott ki az űrbéli erőforrások feltárásának és hasznosításának lehetőségeiről és szabályozásáról. A NASA most nyilvánosságra hozott "Artemis Egyezmény" javaslatával nem csak a 2024-re tervezett emberes Holdra szállás ambíciózus programjához keres további partnereket: a tervezet az űrbányászat kereteinek az Egyesült Államok által favorizált változatát szeretné általánosan elfogadottá tenni. Ez nem lesz egyszerű.

A Naprendszer távoli vidékeinek felfedezése, bázisok létrehozása a Holdon, marsi városok építése - ezeknek a terveknek a megvalósítása jó eséllyel nem fog nemzetközi együttműködés nélkül megvalósulni. Például a 2006-ban tizennégy űrügynökség által kezdeményezett International Space Exploration Coordination Group (ISECG; Nemzetközi Űrfelfedezési Koordinációs Csoport) célja, hogy a résztvevők egyeztessék céljaikat és terveiket a Naprendszer felderítésében, és együttműködési projekteket, javaslatokat dolgozzanak ki. Ezeket rendszeresen közzé is teszik a Globális Felfedezési Ütemtervben (Global Exploration Roadmap). Az ISECG ajánlásokat, terveket fogalmaz meg, ezzel megágyaz konkrét küldetések megvalósításának és adott esetben szerződések megkötésének, de nem ad jogi kereteket.

A Globális Ütemterv elképzelése 2018-ban (Kép: ISECG)

A Holdra való visszatérés és tartós, fenntartható emberi jelenlét megalapozása természetesen az ISECG terveiben is fontos szerepet játszanak. Bár az elképzelések már 2018 óta is sokat változtak - a fenti ábrán például az Artemis program még nem volt nevesítve és a Deep Space Gateway (Mélyűri Kapu), egy Hold körül keringő űrállomás állt a tervek központjában -, de a lényeg nem változott: Amerika szeretné vezetni a nemzetközi közösséget a Holdra és a Marsra vezető úton.

A nemzetközi együttműködés szükségszerűsége mellett van még egy meghatározó körülmény a holdi és mélyűri tervekben: ki kell fejleszteni az űrbéli anyagi erőforrások (energia, ásványi anyagok) helybeni felhasználásának technológiáját - és a jogi kereteket is.

A technológiai szükségességet könnyű megérteni: ha nem kell mindig mindent magunkkal vinni egy útra, és az utánpótlást is meg tudjuk oldani helyben, akkor jóval könnyebb (és olcsóbb) lesz az életünk. Képzeljük el, hogy megmásznánk a Mount Everestet, de nem tudnánk utánpótlástáborokat előre felkészíteni, és mindent, ami az oda-és visszaútra szükséges, magunkkal kellene vinnünk. Talán csak vizet nem, mert a havat fel tudjuk használni, ha van egy vízmelegítőnk.

Egy Hold- vagy Mars expedíciónál ma pontosan ez a helyzet: a napelemek által szolgáltatott elektronos energia kivételével mindent vinni kell, ami az üzemeltetéshez szükséges; ha vissza is akarunk jönni, akkor az ahhoz szükséges üzemanyagot is.

Tehát körül kell néznünk, mi az, amit például a Holdon tudunk hasznosítani. Talán meglepő, de az első számú jelölt égi kísérőnkön éppen a víz - pontosabban a vízjég. Azt persze nem várhatjuk, hogy csobogó patakokra vagy csendes, szelíd tavakra leljünk a rideg, ellenséges holdi környezetben. Az extrém hőmérsékletek - a két hétig tartó holdi nappalok során 100 fok fölé is emelkedhet, míg az ugyancsak kéthetes holdi éjszaka alatt akár mínusz 200 Celsius fokig süllyedhet a képzeletbeli higanyszál - és a vákuum nem teszi lehetővé, hogy folyékony vizet találjunk. De a pólusok környékén, az örök árnyékban lévő kráterekben megmarad a vízjég, még a felszíni rétegekben is, A jégből pedig nem csak az űrhajósoknak tudunk ivóvizet készíteni, de hidrogént és oxigént is elő tudunk állítani. Amit pedig rakéta üzemanyagként hasznosíthatunk.

És itt jön képbe a jogi szabályozás szükségessége. Az előző posztban már körbejártuk a témát, ahol láttuk, hogy a fő kérdés az: lehet-e gazdasági alapokon (is) kitermelni a Holdon nyersanyagokat és ha igen, akkor kié lehet a haszon?

A NASA most nyilvánosságra hozta az Artemis Egyezmény fő pontjait. Ebben hangsúlyozzák a nemzetközi együttműködés szükségszerűségét, az 1967-es Világűregyezmény szelleméhez való ragaszkodást, és egyfajta  illemkódex elfogadására buzdít, amit minden résztvevőnek be kellene tartania a Hold (és később  Mars) meghódítása közben.

A tervezet megerősíti az amerikai álláspontot az űrbéli erőforrások kereskedelmi hasznosításának engedélyezéséről. Lori Garver, a NASA korábbi igazgatóhelyettese szerint ez logikus, hiszen miért kockáztatna és fektetne be egy magáncég az űrbányászatba, ha olyan jogi környezetben kellene dolgoznia, amely nem biztosítja számára a kibányászott ásványkincsek tulajdonjogát?

A NASA továbbra is bilaterális egyezményekkel erősítené a tábort, de az út végén egy nemzetközi szerződés jönne létre, ahogy Jim Bridenstine, a NASA igazgatója fogalmazott "a Star Trek szellemében" - megakadályozandó kereskedelmi, politikai és akár katonai konfliktusokat is.

Az persze kérdés, hogy kik fognak csatlakozni egy Artemis Szövetséghez. Oroszországot úgy tűnik, nem hívják meg az első tárgyalási körre - nem is késett Dimitrij Rogozin, a Roszkozmosz vezetőjének éles reakciója. A Reuters idézte Rogozin Twitter bejegyzését: "Az inváziók elve mindig ugyanaz, legyen szó a Holdról vagy Irakról. A "Hajlandók Koalíciójának" kezdeményezésből csak egy Irak vagy Afganisztán jöhet ki."

Erős szavak. És bár a kínai külügyminisztérium szerint Kína mindenkivel kész együttműködni egy, az emberiség közös jövőjét építő közösség megteremtésében, a távol keleti óriás saját ambícióit sosem szabad figyelmen kívül hagyni.

Érdekes adalék, hogy az ISECG legutóbbi, márciusi virtuális konferenciáján nem vett részt Oroszország és Ukrajna sem - igaz, az Egyesült Arab Emirátusok is távol maradtak. Ott voltak viszont Svájc kivételével az új tagok: Ausztrália, Románia, Luxemburg, Norvégia és Vietnám is.

Vajon Magyarország milyen szerepet fog (tud, akar?) játszani a következő években a ciszlunáris gazdaságban?

Ha valaki többet szeretni tudni az űrbányászat jogi háttérről, a The Hague International Space Resources Governance Working Group űrbéli erőforrások szabályozásához készített javaslatait itt böngészheti.

Frissítés: érdemes elolvasni egy hardcore felfedező-kutató véleményét, aki hosszú időt töltött távoli, veszélyes helyeken-

Címlapkép: NASA Artemis Accords